Leszokni a vágyakozásról, A sikeres leszokás titkai

Egy korszak véget ért: visszakapjuk a vágyakozás örömét? GyD Olvasási idő kb.

Pedig nekünk itt, Kelet-Európában nem is adatott még olyan hosszú idő. Még emlékszünk a kezdetekre, amikhez lassan vissza kell térnünk. Újra megjavíttatni az elromlott gépeket, újra évtizedekig hordani ugyanazokat a ruhákat, újra felhasználni mindent, amit mostanában kidobtunk.

Gyárfás Dorka áttekint egy kivételes, de úgy tűnik, rövid korszakon.

Egy korszak véget ért: visszakapjuk a vágyakozás örömét? - WMN

Még nem látszik, mert a boltok továbbra is elárasztanak minket áruval, az autók telepöfögik a városokat, nyár van, tehát a turizmus is virágzik, de könnyen lehet, hogy ez már csak illúzió.

A klímakutatók alig húsz-harminc évet adnak annak az életformának, amit most élünk. A környezetvédő aktivisták persze már most úgy élnek benne, mintha összeomlott volna, ők előre készülnek azokra az időkre, amikor megváltozik az életünk — illetve erre buzdítanak mindenkit, hátha az összeomlást így el lehet kerülni, és némi önmegtartóztatással, visszafogottsággal, ésszerű fogyasztással elég lesz csak mérsékelni a pazarlásunkat és a környezetszennyezést.

Persze csak akkor, ha leszokni a vágyakozásról tömegek csatlakoznak hozzájuk.

Dohányzás, dohányzásról leszokás - Simon PatikaSimon Patika

Bevallom, én szkeptikusan állok ehhez: szerintem önszántából soha nem fog elég ember szemléletet, életmódot váltani. A rendszernek kell megváltoznia, amire viszont valóban lehet nyomást gyakorolni. Mivel elég idős vagyok ahhoz, hogy emlékezzek azokra az időkre, amikor még nem ebben a létformában éltünk, kicsit meg is értem a tagadókat, hárítókat és leszokni a vágyakozásról mármint azokat, akik még mindig a kényelmükre és a kényeztetésükre szavaznak.

Mi, itt Kelet-Európában, a szocialista blokkban túl sokáig vágyakoztunk arra a tárgykultúrára, ami ma körülvesz minket. Túl sokáig álmodoztunk a nyugati fogyasztásról, a jólétről, az olcsó termékekről, a falvak és a városok ellátottságának kiegyenlítődéséről, a minőségről, és igen, a mennyiségről is. Nekünk ez a harminc év adatott békében és elérhető jólétben Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek megadatott a jólét — nagyon sokan kimaradtak belőle, sőt, most már látszik, hogy egyre többen.

Bejelentkezés

De a jólét illúziója soha korábban nem jutott ennyi embernek ebben az országban. Hogy tele lehet a hűtő. Hogy nem egy pár cipőd van egy évszakra. Hogyha elromlik a tévé, veszel újat.

Hogy minden családnak lehet autója, minden családtagnak okos telefonja. Hogy tömegek tudnak repülni és külföldön nyaralni. Hogy tömegek járnak étterembe, moziba, wellnessezni, síelni. Mindez harminc éve még vágyálom volt.

Dohányzás abbahagyása - Vágjon bele hatszor nagyobb eséllyel!

Már szinte felnőttként ültünk először repülőn. Csak kétféle Túró Rudit lehetett kapni volt belül csokis iskétféle joghurtot, kétféle túrókrémet mazsolásat és szimplát.

És csak dollárboltban lehetett venni legót és Barbie babát — az ügyeseknek, akik szereztek dollárt, mert nem lehetett csak úgy váltani. Külföldre utazni pedig maximum 70 dollárral szabadott. Volt körülbelül háromféle illatváltozata, mindenki azt fújta magára.

Nekünk az elsők között hozott haza az apukánk Commodore et, és évekig ugyanazt a három játékot játszottunk rajta, másra pedig egyáltalán nem használtuk. Akárcsak egy kvarcórával, netán egy Swatch-csal, ami ráadásul vízálló volt.

Hogyan küzdhet meg a visszaeséshez vezető gondolatokkal?

Mellette a Váci utcában kígyózó sorok vártak arra, hogy bebocsátást nyerjenek az első Adidas üzletbe, vagy pár utcával lejjebb a Levisbe. Csak ünnepnapokon festettünk famentes rajzlapra, és ámulva fogtuk kézbe az egy-két külföldről kapott füzetet a finom, sima felületű, hófehér lapjaival.

Gyűjtöttük a külföldi csokipapírt, a Donald rágó miniképregényét, és a nyugati márkák papírzacskóit. Az is vágyott ilyen papírzacskóra, aki arról már nem is álmodhatott, hogy a márka termékét valaha hordhassa.

A leszokás a cigiről dohányost próbáló feladat

A zacskó önmagában státuszszimbólum volt. Irigykedve néztük a holland turisták élénk színű, átlátszó gumimatracait a Balaton és a Velencei-tó partján, míg a mieink a Taurus gumigyárban készültek csak sötétkék és bordó színben, vastag, durva anyagból, és soha nem száradtak meg. Nem volt ennyiféle árnyalat, ezért amikor megjelentek a neonszínek a pink, a világító sárga és a zölda foszforeszkáló tárgyak meg a smiley-s pólók, mindenki olyat akart.

Egyébként majdnem minden ócska minőségű volt. Még az üdítők kupakját sem lehetett csak úgy lecsavarni, és ha valaki szerzett dobozos kólát, az már óriási nagy szám volt. Ahogy az is, ha nem hegyezős ceruzával írt, hanem Rotringgal, aminek cserélni kellett a betétjét.

Az enyémet már egyetemista koromban ha leszokni a vágyakozásról a dohányzásról nagyon meghízik el egy csoporttársam, akinek felelőtlenül kölcsönadtam. Addig őriztem, ekkora kincs volt. Emlékszem, hogyan spóroltam arra, hogy az ország első Naf Naf boltjában megvegyek egy kardigánt megvan méghogy milyen sokára cserélődtek le a folyton lerobbanó keleti kocsik, hogy mit jelentett a Dogróban vásárolni Bécsben, vagy amikor megnyílt a New York Bagel a Bajcsy-Zsilinszky úton, és az első kézműves fagyizó a Leszokni a vágyakozásról utcában.

És itt abba is hagyom, mert nem nosztalgiázni akarok, csak eszembe jutott, hogy egy korszaknak megélhettem az elejét és a végét. Úgy érzem magam, mint a Virágot Algernonnak főhőse, akinek egy rövid időre megadatott minden lehetőség, de épp a fejlődésének köszönhetően ismeri fel, hogy ennek hamarosan vége. A visszaút pedig sokkal gyötrelmesebb, mert már tisztában van a veszteséggel. Persze a fogyasztói társadalomból való kilépés sok-sok előnnyel is jár majd.

Más gondolatok is hozzájárulhatnak a visszaeséshez:

Vége a bőség zavarának, a mértéktelen fogyasztásnak, annak, hogy minden pótolható, ezért nem javítható, ezáltal nincs értéke, a telhetetlenségnek, és visszakapjuk a vágyakozás örömét.

Nem hiszem, hogy mi lennénk a felelősek a környezeti katasztrófáért, nem érzek bűntudatot azért a harminc évért, amit kényelemben töltöttünk. Akkor sem, ha részünk azért van a károkozásban.

De elég csak egy-két napot Londonban vagy Amerikában tölteni, hogy az ember úgy érezze: kispályások voltunk a fogyasztói kultúrában. Az embert sokkal jobban meghatározzák a trendek és a korszellem, mint azt hajlandó elismerni.

Ha mindenki lemond majd az autóról.

Dohányzás, dohányzásról leszokás

Ehhez el kell érni a kritikus tömeget, de az nem megy egyik napról a másikra. Nem is baj, minden változáshoz idő kell, de az emberiség története épp azt mutatta meg, hogy minden faj közül mi vagyunk a leginkább alkalmazkodók. Gyárfás Dorka.